A párizsi 6-os számú Általános Iskola 8.a termében füllesztő meleg uralkodott. Most már mindenki szabadulni akart június 15.-én, természetesen Scarlet Pierre is!
"Mi a francért kell még mindig itt ülnünk és tettetnünk, hogy mennyire érdekel az amit mondanak! Bár végig nézve az osztályon nem nagyon sikerül...Haza akarok menni, mindjárt kezdődik a sorozatom!! Megőrülök!!! Arghhh, minek magyaráz nekem ez az idióta tanár???!
- Scarlet. Scarlet! Figyelj! Ismételd meg miről beszéltem nektek az imént?
- Tessék? Ja, igen, tanárnő arról dumált...Elnézést, beszélt - próbálta az időt húzni - arról beszélt, hogy...
- Hogy!?
- Hogy a... - és ekkor kicsöngettek - Tanárnő!
- Igen, eszedbe jutott?
- Eddig is tudtam, de most rohannom kell! - és kirontott a teremből, közben pedig visszakiáltott egy "Bocs"-t, mert majdnem fellökött valakit
- Szia, anyu!
- Szia, drágám, mesélj! Mi történt?
- Mesél a franc! Kezdődik a sorozatom...Várj! Mikor indulunk?
- Holnap 6-kor.
- Zsír! Akkor 10-re ott vagyunk!
- Igen. Na, nézd meg azt a valamit és...
- A SOROZATOM! - kiáltott Scarlet.
- Igen, azt. Ott tartottam, hogy pakolj be utána.
- Jó, jó
*-* *-* *-* *-* *-* *-* *-* *-*
Az Egyetem út 39-es számú házából hajnali 6-kor egy autó gördült ki. a szomszédok már megszokták, hogy nyár elején egy férfi, egy nő, egy lány, egy kutya, egy madár és valamikor egy nagyobb fiú is elindul a kocsival. De, aki ébren volt, most meglepődött, hiszen nem a Riviéra felé vették az irányt, mint mindig és a férfi nem ül a kocsiban, ráadásul az ellenkező irányba mentek. 1 óra elteltével ismét meglepetés érte őket: a kocsi megint elgördült az utcán, csak most már az apa vezetett (hiszen ez az autó Scarlett családjáé volt). " vajon itt felejtettek valamit?" - gondolhatták. De, nem, a kocsi tovább gördült. Most már a part felé igyekezett a kis család.
Elmentek az Eiffel torony mellet, majd úgy 1/2 óra múlva kiértek a városból és 2 óra múlva már ott is voltak a parti házukban.
- Szuper, pakoljunk ki! Hol a bőröndöm?
- Itt van - mondta az édesapa.
- Oké, köszi! Cuki, Rikács gyertek! - hívta állatait Scarlett.
- Gyerrrtek! Gyerrrrtek! - ismételte a papagáj.
Negyed óra múlva már minden csomag bent volt. Ellenőrizték, hogy minden tárgy úgy van-e mint ahogy múlt nyáron hagyták. Scarlett elindult a legjobb barátaihoz. Amikor odaért Julia-hez (ejtsd: Zsüli), így szólt:
- Szia, Julia!
- Salut! (ejtsd: Szálü) Ca va? (ejtsd: Szá vá)
- Merci, (ejtsd: merszi) nagyon jól! Hol van Ropi?
- Bent a házban. Mindjárt hozom Ropt, aztán menjünk Flora-ért (Flöra), aztán Stephan-ért (Sztefán) és irány a strand!
- Oké
10 perc múlva már mind a strandon voltak. 2 kutya, 1 cica és 1 papagáj + 4 vidám tinédzser.
§ § § § § § § §
Estefelé járt az idő. A kis csapat hazafelé indult. Először Stephan-tól, majd Flora-tól búcsúzott Scarlett, végül Julia-től.
- Szia! Jó éjt! Találkozunk holnap - köszönt.
- Salut! Igen. Neked is jó éjt!
A naplemente csodás volt. Főhősünk is ebben gyönyörködött. "Gyönyörű - gondolta - ahogy az a fényes korong lebukik. - sóhajtott - Olyan csodás!"
- Szia, apa, anya! Megérkeztem.
- Szia, Scarlet! Anyád nincs itt, boltban van.
- Ja, jó. Elengedem az állatokat.
- Rendben, de etesd is meg őket.
- Tudom-tudom, csodás volt a délutánom! - és ekkor elmesélt mindent. Beleértve, hogy milyen boldog, hogy ismét a barátaival lehet és milyen gyönyör volt a naplemente...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése